<![CDATA[ever's Blog]]> http://blog.360.yahoo.com/blog-fo1g4swwaaUDNITv4vkLvnN76sCp en-us Fri, 07 Mar 2008 21:01:56 GMT <![CDATA[Ébredés]]> http://blog.360.yahoo.com/blog-fo1g4swwaaUDNITv4vkLvnN76sCp?p=166 rabszolga világra ébredek
hol nincsen már érzelem
az ágyam az álmom
még meleg

esténként
hajnalra csalnak az éjjelek
ne tedd le még a fejed
ki vagyok (s leszek) a holnapom
már hideg

Várhelyi Áron

]]> Fri, 07 Mar 2008 21:01:56 GMT <![CDATA[Patt!]]> http://blog.360.yahoo.com/blog-fo1g4swwaaUDNITv4vkLvnN76sCp?p=156
Nem vagyok,
csak bohóca
önmagamnak,

 csak lova
a kockás
abrosznak,

ugratok szanaszét
feketéről fehérre
s megint feketére.

Vagyok minden figura
- csak egy nem -
elhervad közben

az összes virág
s látnom kell, hogy
meghal a király!

Várhelyi Áron

]]> Sat, 01 Mar 2008 19:28:35 GMT <![CDATA[G]]> http://blog.360.yahoo.com/blog-fo1g4swwaaUDNITv4vkLvnN76sCp?p=155 jöttek ketten délről
s északról ketten.

A társaságok nem keverednek.
A homlokom apámtól,
a szemeim nagyapámtól örököltem.

A múlandóság falra mászott,
szőlőindaként, szimbólikusan persze,
embrióként s női seggben,
s voltak ott még diszkrét mellek

és spirállá csavarodott
nindzsa csillagok
fűrészeltek fájdalmat
a teabarna glettre.

Másodjára szűztelenítetten
símogatom az esőt hajamból
e szent helyen,
hova zülleni jöttem.

Várhelyi Áron
]]> Thu, 14 Feb 2008 21:19:53 GMT <![CDATA[Érintés]]> http://blog.360.yahoo.com/blog-fo1g4swwaaUDNITv4vkLvnN76sCp?p=154 mindent amire szükségünk lehet
még többet és még jobbat
mint amit kívánnál magadnak

bőséggel mindent és bőségesen
utadba küld különféle jókat
még csak keresned sem kell
mondom, házhoz jön minden

Csak elvenni nem tudja helyetted
nem tukmálja rád, azt ami téged illet,
még vár is rád amit neked kéne elvenned,
elfogadnod, merned, döntened neked kell

Nincs az Istennek parancsa, egy se
Hogy mi azt képzeljük: aki felettünk áll
csak parancsolgat a kissebbnek, az a mi hibánk
hogy szentírásnak nézzük a bibliát

Pedig, dehogy parancsolt, semmi sem parancs
illetve annyira csak, amennyire a használati utasítás az
s mint olyan, nincsen se menny se pokol
se üdvösség se kárhozat -majd odaát-

Félreértettük ezt is – mint annyi minden mást -
pedig oly egyszerű az üzenet, hogy érthesse minden ember meg:
Pokol a Föld ahol már most kárhozol
Mennyország a Föld, ahol már most idvezülsz

És aki effelől dönt, az senki más
csakis és kizárólag TE VAGY, senki más!
Senki más...

Várhelyi Áron

]]> Fri, 08 Feb 2008 01:19:35 GMT <![CDATA[Az utolsó vers Ágóhoz]]> http://blog.360.yahoo.com/blog-fo1g4swwaaUDNITv4vkLvnN76sCp?p=153 Miért kell VALLANI a szerelmet,
mint galád rosszat
ocsmány bűnt,
szégyenletes gaztettet
Miért, oly idegen,
senki még gondolni se meri,
hogy megeshet,
még az utolsó esetben sem.
oly tabu, mint a kolera vagy a pestis
Megvallom...
Ki gondolta volna...
beteg vagyok...
„Csaknem, az?”
Gyorsan a lepratelepre!
Meg kell gyógyulni,
Nem maradhat e fertő!
kiközösítő
láz, lepra, szétmállik a húsod
még elevenen roppant kínok közt
rothad szét a testi lét, aztán oltatlan mész
s majd mondanak egy nagy közös misét
együtt esett el a többi szerencsétlennel
dögvész a neve: a nyavaja gyógyíthatatlan
és halálos, minden esetben.

Ejnye na!
Kusti nye!

Kucu! Kucu!
Setyebát!

Hiszen csak ballag feléd,
örökös poklod
ugyanaz az alaphelyzet
ezeregyedszére is
szakasztott ugyanaz, csak pirosba
és rá ezer módozat,
- most már ezeregy –
ahogy megbújni lehet,
kiskapuk, egérutak
„még nem oldalak meg”
.és mindig ugyanúgy fáj
s ha lehet még jobban
mint az első, hisz ezért pokol
-remember?-
Ballagnak feléd, már
unalmasra ismered
(a kis geci, már megint
fent a fogán egyet!)
elfordulsz, s mint mindig
belédharap
ugyanoda, pontosan ugyanoda.
S nem segít senki, csak papol,
hát hol a gyógyszer, hol?!
Nem segíthet senki,
lásd én is csak arénázok
s teszem a nagyot
de
A MEGOLDÁS KULCSA TE VAGY!


Várhelyi Áron


]]> Fri, 11 Jan 2008 23:14:36 GMT <![CDATA[Bocsánatkérés]]> http://blog.360.yahoo.com/blog-fo1g4swwaaUDNITv4vkLvnN76sCp?p=152 Álomvilágban élek, Gizi néni,
nem vagyok se Szent, se György,
félek, hogy a sárkány megöl!
Álomvilágból kinyúló ujjaim a horgonyok,
szögletes tárgyakba kapaszkodok:
"ez még igazi, ez is még igazi!"
- Elmúlik majd a szerelem,
én már átestem ezen! -
Kacagott és kortyolt a teából...
Igaz, emlékszem én is,
komolyra vettem -
egy éjjelen a telefont
veszkó csizma és hájlender kabát
alatt melengetett pălincă de bihor
és megmattúltan, arra,
hogy mi értelme van
nem szóltam, és azt mondta,
hogy minden rendben van.
Még évekre rá is minden okés maradt,
nehéz ideggyógyszerek,
sikertelenűl felvágott erek
Vajon mit érezhet egy darab retek,
vagy egy hagyma?
Álomvilágban élek,
szerencse, hogy varázsló vagyok,
ugatnak rám a macskakövek
s a fák alá szögelt padok
Más lett már minden.
Tudom, hogy nem így illik,
bocsánatot kérni
- Vissza minden! -
Kérem szépen, ne haragudjon,
bocsásson meg nekem,
kérve kérem, drága Gizi néni!


Várhelyi Áron
]]> Wed, 26 Dec 2007 22:12:45 GMT <![CDATA[Baj van?]]> http://blog.360.yahoo.com/blog-fo1g4swwaaUDNITv4vkLvnN76sCp?p=151 Az a baj... ha döglenek a nyulak. Nem tehetek róla. talán nem is szabad így mondatot kezdeni, hogy "az a baj", de erről mindig ez a bájos vicc jut eszembe, olyannyira, hogy muszáj, oblizsé, hogy elsüssem a slussz-poént. Amúgy tényleg nincsen baj, illetve nem baj semmi - kivéve persze ha döglenek a nyulak.
Nem tudnám megmondani mióta van így, még az is megtörténhet, hogy azóta így van, amióta ember az ember, de ami ingyen van, azt sohase értékelik, és nem számít az, hogy konkrétan miről van szó, vagy hogy bizonyos mérce szerint mennyit nyom a latba, "mennyire van ott", ha ingyen van, értéktelenné vállik.
Reciprocitás. Mondd ki gyorsan háromszor! Lehet, hogy ezért nincs is ilyen szó, de várjál, mert átfogalmazom...
Hát, bevallom, első nekifutásra nem sikerült, pedig hidd el, melengettem egy ideig kezemet a frissen kihozott s ezért még forró gyümölcs teámon, s közben erre őrölt az összes fogaskerék. Na de mivel az osztály-ismétlés a tudás kurva anyja! - szóval ismétlés, ismételgetés, magamban, halkan.
Tehát ott maradtunk el, hogy a kölcsönösség elve. Muszáj mindenért fizetni. A rossz kajláért is fizetni kell, a picit jobbért picit többet, a jóért jóval többet. Ez súlykolódik belénk nap mint nap. Ingyen csak csúnya rászedések vannak. Tök ingyen és bérmentve vastag lovettát gombolnak le rólunk, többször is akár, főleg ha lehet és látják, hogy van kivel, hát miért ne?
Tényleg feje tetejére állt a világ, vagy csak én nézem fordítva?
Lógok sarokba akasztottan, egy denevérnyi szívvel és úgy érzem, hogy csak a sajátom dobog. Fülelek körbe bio-lokátoros érzékszerveimmel, nagy léptékben és finomra hangoltan, hogy valami hol mozdul, s a dolgok hová tűntek?
Hová tűntek a dolgok ?
Úgy értem az igazán jó dolgok. Azok, amelyek ingyen vannak. Mint például a szeretet, a bizalom, a szeretet, a jóindulat, vagy a szeretet, az őszinteség, a szeretet...
Az a bajom...
(már megint kezdem)
"Megmondom én, Dezsőke, mi a bajod neked, hülye az agyad, csak annyi bajod van"
Az az én bajom, hogy ingyen vagyok. Válogatás nélkül és mindenkinek. Ereszt a fejem és időnként kifogy a szufla, s mint egykor régen, eltörik egy-egy cserép. Török belőlük el én is, más is, az eső is s a jég s a fagy. Besüt a nap is, jó idő van, de áznak is falak.
Most panaszkodok?
Hagyjad, nem baj. Nem baj semmi, nincsen baj. Baj az, ha döglenek a nyulak...


UI: Ha beledöglök is ingyen maradok!
Nem fogok én sorba állni, a többi világtalannal, hogy szaporodjon az éj-fejű tömeg!
Immár hárman vagyunk, nekem se trombitáljanak!

Várhelyi Áron

]]> Fri, 21 Dec 2007 21:57:11 GMT <![CDATA[Csend rapszódia]]> http://blog.360.yahoo.com/blog-fo1g4swwaaUDNITv4vkLvnN76sCp?p=150 íly mélyen még nem vesztettem el magam,
ilyen kopogóra fagyottan,
ennyire vakon, magárahagyottan
utcákon még nem kóboroltam.
Szelek tüzemet így nem oltották soha
gémberedett újakkal, hogy rakjam újra meg újra
utolsó száraz gyufám is beléhajítottam
hasított fa az udvaron, jégen, halottan.
Rohanó fényben pattog tam-tamot a membrán,
pozdorja szökik a deszkán,
fűrészelik semmivé a csendet!
Csendet, csendet!
Már cseng a csend is,
Csendet, csendet!
Láttam csendet születni,
hóbuckára épűlt kápolna tövében
sápadt kék ömlött a fehérre
Csendet, csendet!
Ordít a vágy!
Csendet, csendet!
Vért nem látott csecsemők!
Csendet, csendet!
Ténfergő elmezavar!
Csendet, csendet!
Ezer harang egyszerre reccsen!
Csendet, csendet!

Fejbe kólintottan
hópihék szállingóznak,
lassított felvétel,
szabadesés, öntudatlan.
Végre csend van...

Várhelyi Áron
]]> Fri, 14 Dec 2007 19:47:39 GMT <![CDATA[Tilos túlvilág]]> http://blog.360.yahoo.com/blog-fo1g4swwaaUDNITv4vkLvnN76sCp?p=149 A tilos túlvilágra
gödörre éretten
hányan érkeznek?
Számítani fog-e
ott is az öt kiló?
Vajon túl a nyüveken
deszkán és poron,
állnak-e halottak
az új test felett,
árúlni lelküket:
rövid menet legyen,
vagy életreszóló?
minőség, mennyiség,
esetleg egzotikumok?
S ha odakerülsz és a
köhhentés vékony
lesz, elküldenek:
"ennyiért a fényt
se látod meg!"

Vérhelyi Áron
]]> Tue, 04 Dec 2007 21:31:49 GMT <![CDATA[Villanella]]> http://blog.360.yahoo.com/blog-fo1g4swwaaUDNITv4vkLvnN76sCp?p=148 hozza, kinek második
neve “Bahtalo”

Mit mondjak, unikum, nagy úriember
kalapja alól, csak bajsza mi kilátszik
Ért sok nyelvet meg a cifra beszédet

fejében fészkel a pszihológia mellett
a lélek – s nem ritkán- féldecik
Mit kérjek, unikum? Háló! Frájere!

vérében van, azt te sose féltsed
nem született még oly emberizink
(sokat s hamar nyelvel, hallj cifra beszédet)

ki őt az örömrúd másik végére venné
faszra, na, csak e malasztba nem illik
Hiába povedálok, ő ilyen eredeti hombre

Akárcsak Lucky Luciano, ott van ővele
– öreg cimbora –, soha oldalárol le nem vásik
Sért sok nyegle elvet nyelve – cifrán beszélget –

megvan, mint a lába s a keze, a szerencse, meg
a tengernyi menyecske, kit rendre megperdít
Még beszéljek? Unikátum s nagy úriember
Ért nyelveket s mond sok cifra beszédet.

Várhelyi Áron

]]> Thu, 29 Nov 2007 20:14:47 GMT