Masodik alkalommal mar nem is nehez otthagyni azt a kis lyukat, amiben mostmar lassan 5 evet lehuztunk gyakran valtozo lakotarsakkal. A szaraz viragok ottmaradtak a falon, majd valami feng-shui fan leszedi oket, hadd tavozzanak a negativ energiak. Az ablak mostmar tenyleg nagyon csunya, belatom, igy fuggony nelkul. A legjobban talan a zoldseges fog hianyozni a sarokrol. No meg a mindig mozgalmas kornyek. A parkolohelyekert 1 kilometerrel odebb is ugyanolyan verre meno harc folyik s az "adminisztrator" is megneheziti a kedves lakok eletet, viszont sokkal de sokkal tobb a zold es ennek megfeleloen a csend is.
Nem is tudom milyen mas helyen lakni, mint a Monostor kozepen, ott a 61-63 alatt. Miutan kirepultunk mindannyian az egyetem nyujtotta biztonsagbol es nyugalombol, megszakadt az ami szerethetove tette azt a kuckot, a mi kuckonkat, ott a masodik emeleten. Utana mar nem is volt otthon. Kenyszermegoldas.
Az uj lakasban narancssarga a fal es a butorok modern&antik stilusban pompaznak. A szobamon egy ablak van, kicsit sotet. Meg lehet szokni. Este azert vigyazni kell a lepcsokon hatul a sotetben.
Ritka szomorusag es mereg fogott el amikor beleptem ujdonsult lakasunk ajtajan es 1 eves mocsok, por, szemet es rendetlenseg fogadott. Hiaba, 5 ember nagy dolgokra kepes. Mi pedig hatan leszunk ...tanar, konyvelo, szinesz, tortenesz, szociologus, informatikus.


Oszinten, tegnap az jutott eszembe, hogy bepattanok az autoba es hazaig meg sem allok. 180 km utan bekanyarodom a fuves udvarra, felcsoszogok az emeletre, kihuzom a sotetitot es hagyom, hogy besusson az a rengeteg feny az ablakaimon. Es nem gondolok a Hetfore. Csak a szombatra es vasarnap delelottre.