Nagyjából elköltöztem ide. Többek között azért, mert meguntam folyamatosan ezt a csúnya sablont nézni. Azért beépítem még majd ide is az új bejegyzéseket... Ha másképp nem, feed formájában. Az akrablog pedig anagramma. Jó találgatást! Cukorkát a nyertesnek.

M-am mutat aici. Am vrut un bloguletz de-al meu, care arată cum vreau eu. "Ata ete", cum ar spune Carmen. O să-mi mai public posturile şi aici, dk nu altfel în formă de feed-uri. Akrablog e o anagramă. Cine ghiceşte de unde vine, câştigă o bomboană.

Egy ideje tervezgetem, hogy megosszam a nyilvánossággal öt kedven gonosz játékom, hátha másoknak is szerzek velük néhány kellemes percet. Nem a legújabbak, de néha jól esik visszatérni hozzájuk. Íme, a listám, majd lehet szavazni is. :D

De ceva vreme mă gândesc să postez care sunt jocurile mele preferate macabre şi "rele" de pe net. It's time! Fiecare îşi poate alege preferatul. :)

1. Watch Your Ex
- A volt barátnő vagy a volt barát ért jobban adott fegyverekhez?
- Cine se descurcă mai bine cu arma aleasă: fosta prietenă sau fostul prieten?

2. Voodoo dolls
- Cseles voodoo-kivégzések
- Executări tricky a păpuşilor voodoo

3. Hunting Tourists
- Ha én lennék a nap, szívesen tenném.
- Dac-aş fi soarele, ar fi o distracţie.

4. Slap the nerd
- önreflexív játék, középiskolabeli önmagam büntetése
- încerc să scap de eul meu din liceu

5. Hangman Extreme
- akasztós játék fejlesztett változata
- Varianta extinsă a spânzurătorii

+ 1 a valaha látott legbénább játék / cel mai prost joc ever:
Potato

Nagyszerű. Megébredtem, itthon vagyok. Hát igen, elfelejtettem közhírré tenni a blogomon, hogy elutazom Bukarestbe, ott pedig ahányszor leütöttem az első betűket egy új bejegyzéshez, elment a kedvem az írástól. Jó volt megint jönni-menni, Fellini-filmet nézni moziban és kicsit megismerni az utcák közötti összefüggéseket. Nincs mit részleteznem a mai reggel hangulatát. Ha visszatérek szeretett öniróniámhoz, annyival intézem el, hogy „l. szebeni utam utáni két bejegyzés”.

Fontolgatom, hogy tegyek fel néhány, képet vagy említsek meg egy pár embert, de gépiesen a „nem” fele hajlok. Van még néhány várólistás bejegyzés-témám, azt hiszem velük fogok kezdeni, mikor megtaláltam itt, Kolozsváron is megint a helyem.

*

Am uitat să mai povestesc c-o să plec pentru câteva zile la Bucureşti. Mai pot recupera, deci: am fost la Bucureşti, unde iar n-am avut chef de stat pe internet. Cred că m-am simţit bine, am întâlnit oameni care mi-s tare dragi, am văzut filme la cinematecă, m-am plimbat prin oraş şi am început să înţeleg puţin centrul acestui oraş-haos.

Mda. Acum la Cluj. Trebuie să mă obişnuiesc din nou, m-a apucat din nou amorţeala cu care nu mai aveam de-a face de vro lună. Deci ari trebui să dau un link spre cele două posturile de-ale mele de după ce am revenit de la festivalul ASTRA de la Sibiu. Dar nu-i cer nimănui această favoare. Informaţia se înţelege şi fără linkuri

Mai tre să scriu posturile cu care sunt în urmă. Urmează....

Igen, dög vagyok, a szememre is vetették, de nem baj. Szerintem inkább a blogomnak nem adtam meg a kellő tiszteletet, amikor megfeledkeztem róla, hisz a héten töltötte második évét. Én meg csak jobban hanyagoltam mint valaha.

Gondoltam, ilyenkor illik röviden összefoglalni a blogom jellemzőit. Személyesnek indult, adott ponton rengeteget írtam filmekről, újabban próbálom két nyelven vezetni ezt a naplószerűséget. Valaha, az első bejegyzéseim idején abból indultam ki, hogy érdemes lesz távolságtartón visszaolvasni a patetikus napjaimat jellemző szavaimat. Úgy hiszem nem ártana ugyanígy viszonyulni a látott filmek leírásához és újból nekilátni írni azokról a filmekről, könyvekről, zenékről, amiknek köze van hozzám. Ezek legalább olyan személyes kapcsolatok, mint azok, amelyek emberekhez kötnek és ugyanúgy hatnak az érzelmeimre, kezdem is hamarosan külön bejegyzésben.

Lényegesen egyszerűbb a stílusom mint másfél évvel ezelőtt, nem kanyargok annyit és keveset ironizálok. Ez vajon azt jelenti, hogy eljutottam stílustalanságom tetőfokára? Döntse el minden olvasó magának. Amíg nem unok rá erre a játékomra is, addig találkozhatunk (legalábbis virtuálisan) itt.

*

Recunosc că am lenevit cam mult în ultima vreme şi îmi pare rău, fiindcă bloguleţul meu a împlinit săptămâna trecută doi ani, iar eu am uitat să mă mai ocup de el, deşi ar fi fost cazul (măcar la aniversări).

Ar cuveni să fac „bilanţul” acestor doi ani, pot să numesc caracteristicile post-urilor mele, deşi nu scriu de multă vreme în limba română şi ar fi greu să analizez o perioadă atât de scurtă a blogului. Mai ales că simt că parcă şi-ar fi pierdut caracterul, singura definiţie concretă fiind că e un blog bilingv. Nu traduc cuvânt cu cuvânt. Oamenii care vorbesc ambele limbi înţeleg poate mai mult din toanele mele schimbătoare, fiindca privesc cele două texte pe post ca fiind complementare.

Când am pornit acest blog m-am gândit că trebuie să scriu, chiar dacă sunt prea patetică, despre cum mă simt în perioada respectivă, ca să am mai târziu posibilitatea de a-mi analiza condiţia, căpătând distanţă. Apoi, m-am jucat foarte mult cu cuvintele, am înflorit prea mult rândurile mele, am mai trecut şi printr-o fază în care discutam fiecare film vizionat – aş vrea să introduc din nou aceste mici analize despre filmele, cărţile şi muzicile pe care le întâlnesc şi care-mi oferă senzaţii şi sentimente asemenea oamenilor pe care le cunosc.

Am ajuns să fiu mult mai concretă în formulare, poate mai puţin snoabă (sper cel puţin), sper să nu-mi pierd stilul (dacă am avut aşa ceva vreodată) şi... lectură plăcută în continuare, dacă activitatea Dumneavoastră de a urmări rândurile mele se poate numi aşa.