A junius nagyon egyszerű helyzetekbe hozott: eső előtt, vagy eső után lenni... A kettő között, és mivel a cipőim sorra lettek pocsolyaszínű, meg szagúak, én a mezítlábasság mellett döntöttem. Egész kellemesen langyos a német aszfalt, és nem veszélyeztet rágógumigömbök , és szotyihélyak szőnyege a járdán.
Mi is történhetett? merthogy azt beszélik, mindig útközben vagyok, és követhetetlen energiával élek (vagy a helyzet éltet?).Ünnepélyes ez a nyár, és barátságos, attól kezdődve, hogy Pippo, azaz a leghippibb lény akivel találkoztam valava, Philipp, meglátogatott... (mert a Berlin Beach Camp után megtalálta a strandon a gyékénymatracomat, és felhívott, hogy akkor visszahozná nekem ide.)És vele együtt fűbenugrálósan, szappanbuborékolva,kiabálva, megbolondulva ünnepeltem Drezdában a Bunte Republik Neustadt rendezvényt, ahol az újváros diáknegyedében két nap, két éjszaka lezárták a jármüforgalmat, és mindenki kiköltözött...Micsoda mulatság... És hát furcsaságok, mint például a Transylvanians - hungarian speedfolk... hihetetlen, egy félig német, alig magyar (másfél magyar tagja van) együttes, akiket itt igazán szeretnek, és akiknek a koncertjén, német és más anyanyelvüek, mindenféle mókás akcentussal énekelték a Hej, tulipán, tulipán c. basszusgitárolt, magyar népdalt. Fantasztikus,, hogy a népzenei alapok dinamikája, a hegedü és a brácsa több száz embert "megbolondít". Nagyon fontos élmények az elő koncertek... Látni, meghallani a dalt...eltáncolni. Aztán Junius 3o-án , megkoronáztam a nyarat, tehát történt olyan, amit magamban hordozok.. Szintén Drezda, szabadtér, és a "betyárok"... " Da joci bine, fata"- mondta az öreg, és magához ölelt, igen, igen, FANFARE CIOCARLIE KONCERTEN VOLTAM... és azt kértem, öleljenek meg, mert azt a németek nem tudják... és cigányosan megszorongattak, bort adtak a kezembe, vacsorázni hivtak, és mivel JeanPaullal, az argentin barátommal voltam ott, még azt is mondták, hogy vigyázzak, mert ez a legény csak velem akar hálni, szóval, jól gondoljam meg...Milyen egyszerű emberek...bizony nem viselték a sikertől magukot...Képzeld: azt mondták köszöntésül: " Buna seara, Oilor"....jajj brrrrrrrrrrrr...olyan volt ott, mintha lakodalomba lennék, s vőlegényem lenne a nyár...juhuhuuuuuuuuuuu.
Aztán meglátogatott Szidi, a legjobb barátom, az egész bolygóról... És vele otthon lettem, itt, ezen a helyen is.. Stoppolás, Tokaji, mesék,szorongások, örömök... Jean Paul T A N G Ó zni taníott a "háztetőcskén"..olyan szeretnék lenni, mint ez a tánc... nagyon izgalmas állapot..pontos, lendületes, szenvedélyes.

u.i: szobatársat keresek egy Horea uti lakas legnagyobb szobájába...ha te vagy az,

jelentkezz

nem is vettem észre a blogtalanságot, és valójában most sem tudom, kinek tartozom ezzel az éjszakai zongorázással a billentyűkön... Aztán eszembe jut egy érzés, az hogy életben maradni, mások életében, hogy elindulni a bennem levő világ felé, és valamit mondani... hisz a nekem kijelölt úton olykor hirtelen kanyarokat, teszek, meglepnek hangok, és különös dolgok történnek meg... Azt hiszem értem magam: a saját történéseim, döntéseim , és a komolytalan mesebeliségeknek találtam itt egy bőröndöt...hogy utazni tudjanak, és hogy én magamat számbavegyem...jólvan, akkor nyilvántartom, kevésbé szende, de egyszerű életecském: a bolondoló kolozsvári tavasz éjjel-nappalok, és Scufita rosie fagyitölcsérek utáni vágy , kicsit nehézkessé tette az ittlevést, ezért inkább éldegélősen éreztem sokáig magam...persze úgy vagyok én itt, hogy egy ideig a várakozással foglalkozom, aztán a dolgomat teszem, és elhiszem, hogy saját helyemen vagyok, aztán... érkezik valami. MEGLEP. Nap, szél, eső... Amikor elhagyom a várost...

Ilyen volt ez most is.. . 7oo ember (szinte) Berlin Beach Camp... színes sátrak, testbeszéd, gitár és dob, es homokbanugrálás, a New York-i fotós polaroidképei...

Egy kedves Hippivel ananászt reggeliztünk egy csónakban, a török fiúk táncolni tanítottak törökül, egy dán zongoristáben megismertem a Kis herceget.. egy bulgár lány energiája erőt adott, és mosolyogtatott, hogy elfér a világ egy tóparton, és hogy igazán hozzá lehet szokni a korsó sörökhöz...és hogy mindannyian emberül vagyunk...

Free Hugs Campain az Alexanderplatzon... :o) megállítani a forgalmkat, ölelést kérni...És az utcai parádé : Karneval von Kulturen... (a Baraka c, film erejét idézte bennem), a reggeltől estig karaván a főváros töröknegyedének utcáin...Ghána és Kína és Isztambul.,ls te meg én..

Németországban a G8 ellenes tüntetések ideje van... zajong a tömeg..Hétfő este berlinben egy kis kocsmában romániai rövidfilmek bemutatója volt..dokumentációk a 2oo6 novemberében történt bukaresti eseményekröl.. Melegek Parádéja (-nak nevezett kis utcai felvonulás rózsaszínparókás bukarestiekkel), ahol az ortodox egyház ellentüntetéseként papok vezérletében templomi asszonykórusok tagjai , és idősebb hazafiak egyházi énekeket énekeltek...Egy bukaresti szociológia egyetem projektje volt,(német segítséggel) ez a vetítés, ahol pár diák beszálgetést is igyekezett vezetni, rasztahajuk volt, és az országról csak Bukarest viszonylatban tudtak beszélni, a magyar kisebbségről nem akartak tuomást venni (bár a közönségben többen rákérdeztek, akik voltak már Erdélyben), és amikor a bukarestiek etikátlan tüntetéseit hozták fel témaként a kíváncsiskodók, akkor ők: a Mentsük meg hazánk Roma lakóit, és Lovaikat, és fiaikat, és leányaikat c. témára knyarodtak... Gyakran találkozom ezzel: a nyugateurópai országok tájékozottsága és érdeklődése megmarad a :romáknak szükségük van segítségre c. szociális mozgalomnál

Welcome to the EU...mondják nekem itt gyakran

Wer aus Gott lebt, entscheidet sich zu lieben. Und ein zur Liebe entschlossenes Herz kann grenzenlose Güte ausstrahlen.

D A N K E M I R I .

Miriam a lakótársnőm, és a jóbarátom. Szeretünk spárgalevest főzni, és Yogi teet inni, ma örültünk az epernek, szombaton közös barátaink Benni és Franziska esküvőjén voltunk... és ott lefényképeztek minket.