Miért kell VALLANI a szerelmet,
mint galád rosszat
ocsmány bűnt,
szégyenletes gaztettet
Miért, oly idegen,
senki még gondolni se meri,
hogy megeshet,
még az utolsó esetben sem.
oly tabu, mint a kolera vagy a pestis
Megvallom...
Ki gondolta volna...
beteg vagyok...
„Csaknem, az?”
Gyorsan a lepratelepre!
Meg kell gyógyulni,
Nem maradhat e fertő!
kiközösítő
láz, lepra, szétmállik a húsod
még elevenen roppant kínok közt
rothad szét a testi lét, aztán oltatlan mész
s majd mondanak egy nagy közös misét
együtt esett el a többi szerencsétlennel
dögvész a neve: a nyavaja gyógyíthatatlan
és halálos, minden esetben.

Ejnye na!
Kusti nye!

Kucu! Kucu!
Setyebát!

Hiszen csak ballag feléd,
örökös poklod
ugyanaz az alaphelyzet
ezeregyedszére is
szakasztott ugyanaz, csak pirosba
és rá ezer módozat,
- most már ezeregy –
ahogy megbújni lehet,
kiskapuk, egérutak
„még nem oldalak meg”
.és mindig ugyanúgy fáj
s ha lehet még jobban
mint az első, hisz ezért pokol
-remember?-
Ballagnak feléd, már
unalmasra ismered
(a kis geci, már megint
fent a fogán egyet!)
elfordulsz, s mint mindig
belédharap
ugyanoda, pontosan ugyanoda.
S nem segít senki, csak papol,
hát hol a gyógyszer, hol?!
Nem segíthet senki,
lásd én is csak arénázok
s teszem a nagyot
de
A MEGOLDÁS KULCSA TE VAGY!

Várhelyi Áron