Cipőfűző-effektus. Holnapra hirdették a nyitást, de aki épp arra téved délután ötkor, látja, hogy ott tolong a nép a bejáratnál, hát megnézi, mi történik. Mert milyen csúcs elsőként miccsezni az új Kaufland előtt állva, élvezve a Gyár utca szürke tömbházaira nyíló kilátást. Az összegyűlteket látva elsőre azt hittem, valami promós ingyenkonyha van ma, pedig nem.

Amúgy semmi feltűnő újodnság a monostorihoz képest, az áru elhelyezése is hasonló. Mondjuk most én is nyitottabb szemmel járok és néhány dologra csak itt figyelek fel, pl. az ilyenolyan fogyókúra  és Hogyan szabaduljunk meg a narancsbőrtől témát variáló könyvek, amiről az jut eszembe, pl. úgy, hogy ne menjünk Kauflandba kitenni magunkat a sok ínycsiklandó és fölösleges provokációnak. Veszek magamnak egy szemüveget. Igaz, nem tudom, milyen dioptriájú kell nekem, ha kell, és egyáltalán mínusz vagy plusz, de tök jól áll. Najó, csak hülyéskedek. De tényleg, ki vesz magának szemüveget a Kauflandból?

A személyzet oké, egy kicsit túl nagy is a buzgalom (most könnyű, szinte többen vannak a vásárlóknál). Ugranak egyből, mert nehezen jön ki a kocsi a helyéről, integetnek, hogy ide is, meg amoda is lehet állni (persze sehol nincs sor), szólnak, hogy két centivel arrébb álljak a kasszagép mellé. Kiszúrom, hogy az egyik péksüti csomagolása ki van szakadva, s sajnálkozva mondom, hogy csak most vettem észre. Nem baj, állják a próbát, szaladnak kicserélni. Nehogymá én kelljen visszamenjek ebben a nagy tomegben (:d).